Térdsérülések és kezelésük
A térdízület (Articulatio genus) az emberi test egyik legkifinomultabb szerkezeti eleme. Megteremti a kapcsolatot a comb és a lábszár között. Futás, kerékpározás vagy úszás közben – a térdízületünk mindig használatban van, még akkor is, amikor pihenünk. A térdízület a testünk legnagyobb és legösszetettebb ízülete.
A térdízület szerkezete
A térdízület összeköti a combcsontot a sípcsonttal, valamint a térdkaláccsal. Az ízületet az ízületi tok, ízületi szalagok és a térd körüli izmok stabilizálják.
Az ízületi felszínek közötti illeszkedést két félhold alakú meniscus (gyűrűporc) biztosítja, amelyek a terhelési felszínt is növelik. A meniszkusz felelős a térdben a fizikai terhelésből származó ütéscsillapításért.
Az egészséges térdízület háromfajta mozgást végez: hajlítás, nyújtás és a lábszár hossztengelye körüli rotáció. Az emberi testtömeg és a centrifugális erők rendkívüli terhelést rónak a térdre, kitéve azt a sérülések és a porckopás veszélyének. Örökletes tényezők, a hosszú élettartam és a fokozott igénybevétel mind hozzájárulhatnak a sérülések vagy a kopás kialakulásához.
Mi okozza a térdsérüléseket?
A térdsérülések és károsodások okai rendkívül változatosak, akárcsak a következményeik.
Leggyakrabban túlterhelés, illetve tramua (rossz mozdulat, esés, sportsérülés) okozza a térdben lévő elemek károsodását, amelyek mértéke is rendkívül eltérő lehet. Éppen ezért a térdsérülések esetén különösen fontos a megfelelő diagnózis pontos felállítása.
Mivel a térd a test egyik legösszetettebb szerkezeti eleme, ezért károsodása esetén más szerkezeti elemekre is kihat, mint boka, medence, gerinc ect., azaz megfelelő kezelés nélkül további problémákkal kell szembenéznünk.
Diagnózis
Mivel a térd az egyik legbonyolultabb szerkezeti eleme testünknek, ezért kritikus a pontos diagnózis.
A diagnózis alapja a kórtörténet alapos feltérképezése és az ezt követő fizikális vizsgálat. Szükség esetén a panaszok okának felismerésére és a baleset következményeinek felderítésére modern képalkotó módszereket is alkalmazni szükséges. Ezek közé tartozik a röntgen, az ultrahang vizsgálat, az MRI (mágneses rezonancia képalkotás) és nukleáris medicina (izotóp) vizsgálatok. Ortopéd sebészek és radiológusok interdiszciplináris együttműködése biztosítja gyakorlatunkban az optimális betegellátást.
Megsérült? Fájdalma van? Nem tudja kihez forduljon?
Foglaljon időpontot!
Leggyakoribb sérülések, problémák
Meniscus sérülés
A félhold alakú meniscusokat rostos porcszövet alkotja. Van egy belső (medialis) és egy külső (lateralis) meniscus, amely a sípcsont platójának szélén fekszik.
A meniscus felelős a térdben lévő ütéscsillapításért. Pótlása lehetséges, de igen bonyolult és nem túl jó eredménnyel kecsegtető eljárás, ezért különösen fontos, hogy sérülés esetén kíséreljük meg megmenteni. A meniszkusz sérülése hosszú távon – az ütéscsillapítás megszűnésével – porckopáshoz és jelentős fájdalomhoz vezet.
Keresztszalag szakadás
A kereszt- és oldalszalagok felelősek a térd stabilitásáért. Ezek sérülése esetén a térd instabil lesz, amely mind a hétköznapok során, mind bármilyen sport- vagy aktív tevékenység végzése közben problémát okoz. Ráadásul, mivel a térd kimozdulhat a helyéről és ezáltal a normáltól eltérő mozgást is végez, a térdizület kopását okozza.
Két kórképet különböztetünk meg: az elülső keresztszalag szakadást és a hátsó keresztszalag szakadást. Az elülső keresztszalag szakadása gyakrabban fordul elő, mint a hátsóé.
Elülső keresztszalag szakadás
A gyakoribb keresztszalag sérülés, amely során az első keresztszalag sérül (jellemzően részlegesen vagy teljesen szakad). Előbbi esetben nem a szakadás kiterjedése, hanem a sérülés okozta instabilitás határozza meg a kezelést. Instabiltás esetén a kezelés szalagpótlással, műtéti úton lehetséges.
A hátsó keresztszalag (PCL) szakadása
A hátsó keresztszalag szakadása sokkal ritkábban fordul elő. 100 keresztszalag sérülésből nagyjából egy eset a PCL sérülése. Izolált hátsó keresztszalag szakadás konzervatív módon is kezelhető, speciális sínben történő több hetes rögzítéssel.
A térdkalács (patella) kórképei (a porcfelszín felpuhulása, térdkalács ficam)
A térdkalács is részt vesz a térdízület felépítésében. A négyfejű combfeszítő izom ínjába ún. szezám csontként (az inakba integrált csontok) van beágyazva.
Ugrótérd
A térdkalács alsó pólusánál a patella ín gyulladásos irritációját jelenti, amely gyakran csonthártya irritációval, valamint a Hoffa zsírtest és az ín megvastagodásával jár. Eredete a comb feszítő apparátusának abszolút vagy relatív túlterhelése.
Kezelése konzervatív, mely a lokális gyulladáscsökkentő terápián és a rendszeres nyújtáson kívül történhet PRP (sajátvér) injectio beadásával.
Térdsérülések terápiás lehetőségei
A térdsérülések esetén is, a terápiás lehetőségeknek 2 fő irányát tudjuk megkülönböztetni:
- konzervatív módszereket és
- operatív (műtéti) módszerek.
Természetesen igyekszünk minden esetben a minimális beavatkozás elve alapján dolgozni, mindig egyénileg mérlegelve a várható eredményt és vállat kockázatot, ezért – amennyiben a sérülés jellege megengedi – elsősorban a konzervatív módszerek irányából indulni és csak szükség esetén alkalmazni operatív módszereket.
Konzervatív kezelések
Számos térdpanasz enyhíthető, kezelhető konzervatív módszerekkel, például gyógytornával, gyógyszeres kezeléssel, Fizikoterápiával, (lézer- és mágneses terápiával, lökéshullám kezeléssel, vagy kötések, ragasztások ( úgynevezett „taping”) alkalmazásával.
A különböző porcvédő terápiák, az instabilitás kezelése, valamint az optimális terhelés kialakítása jó eredménnyel enyhíthetik a panaszokat.
A konzevatív és műtéti kezelés közti lépcsőt az injekciós terápiák jelentik. Ez lehet gyulladáscsökkentő (szteroid), hyaluronsav vagy sajátvér (PRP) lokális alkalmazása. Utóbbi két anyag normálisan is jelen van szervezetünkben, ezért ezen eljárásoknak mellékhatása nincs.
Operatív kezelések
Operatív eljárás csak a konzervatív módszerek kimerülése után, a pácienssel folytatott szoros konzultáció mellett jöhet szóba.
A cél, a minél jobb eredmény elérése mellett a legkevésbé invazív beavatkozásokra alkalmazása, azaz olyan operációs technika választása, amely a legkisebb mértékű beavatkozással történik.
Manapság már csak a rendkívüli mértékben kopott térdízület esetén van szükség protézis beültetésére, a sportsérülések esetén pedig főként más jellegű műtéti megoldások indokoltak.
Fontos kiemelni, hogy súlyosabb sportsérülések esetén az operatív beavatkozások esetén az időfaktornak is jelentősége van, különösen élsportolók esetén, azaz a sérülést követően minél később történik meg a beavatkozás, a térd szerkezeti elemei (meniscus, porc) további károsodást szenvedhetnek.
